Kifele bámulok a villamos ablakán. Kattogott az agyam. Vajon hol rontottam el? „Nem, azt hiszem, mégsem lehet elrontani semmit sem az életben. Csak nem úgy csinálni, mint ahogyan azt mások elvárják. Vagy ahogyan azt én várom el saját magamtól.” A zajló Duna közben viszi a fagyos tömböket, mint ahogy sorjáznak az életemen végigvonuló megdermedt szerelmek. „Szerelmek? Nehéz ügy! Megmagyarázhatatlanok. Miért is? Talán, mert eddig menekültem önmagam elől. Tudom-e egyáltalán mit szeretnék? Kit szeretnék? Hogy szeretném? Talán egyszer lesz merszem szembe nézni úgy isten igazán saját magammal. Talán rálelek arra, amit mindig is kerestem, és rátalálok arra, akit mindig is kerestem.

Részlet a *** NAPI RUTIN *** - ból: https://sz-e-m.blogspot.com/2018/01/napi-rutin-ebredes-magnes-van.html