Kazincbarcika egy garázs-városában láttam napvilágot. A fű, a dohányfüst és a sör illata kavargott a levegőben, ezzel vegyült a motorok zaja és hangos nevetés. Nem teketóriáztam, kötelességtudóan szolgálatba álltam. Néha ki-kikandikáltam a lány fogai közül, s miközben beszélt, láttam azt is, hogy egy motoros banda érkezett garázsunk elé.

A következő pillanatban megborzongtam, éreztem, hogyan szeli nedves testem a levegőt, és láttam, hogy röpül a lány kedvese karjába:

- B+, ilyenkor kell ideérni?!

A földre zuhantam, csupa mocsok lett mindenem, ragadt rám a kosz, meg a piszok. Elgondolkodtam, mit véthettem ellene?! Fehér gyolcs – na, jó, egy pézsé vagy egy szalvéta is megtette volna – lepel helyett porba hulltam. Ő eközben a fiú ölébe ugrott, vadul csókolództak, majd felültek motorra, és áthajtottak rajtam.