Hol hegedül reggelente az öreg muzsikus cigány, hol eltűnik. „Szépen húzza.” Oly módon varázsol elő hangokat rozzant testével a rozzant hangszerből, ahogy az csak a tehetségeseknek adatik. Belemászik fülembe és szívembe a muzsika. Még pénzt is készítettem neki, már hetek óta őrizgetem a zsebemben. „Örülök! Végre odaadhatom!” Ügyetlenkedek, kicsúszik a kezemből, az érme kiugrik a hegedűtokból, a cigány cifra káromkodással köszöni meg, majd hozzáfűzi „azé adjá mán egy szál cigit is!” Megdermed a lelkem. Kikerülök még három hajléktalant, kik alkoholgőzzel beszélgetve a szokott helyen, a lépcső sarkában töltik a reggeleket. Elment előttem a villamos. „Még öt perc!”

Részlet a *** NAPI RUTIN *** - ból: https://sz-e-m.blogspot.com/2018/01/napi-rutin-ebredes-magnes-van.html