„Két csoki egy százas.” Feketekabátos zombik körülöttem, mogorva arccal. A csepeli hévről kiömlött belőlük még egy adag. Keverednek velünk az állomáson. „Egy vagyok a masszában.” Az ölelkező pár üdítő színfolt a rengetegben. Mosoly csak az ő arcukon van. „Végre itt a villamos!” Heringeskedés. Kivárom a következőt. Jön is, közvetlenül a másik után, szinte üresen. Ülőhelyem is lesz. Kényelmes panoráma-járattal fogok utazni és mozizok közben. Semmi rángatózás, kapaszkodás, tolongás. Húsz perc kellemes zötykölődés. Ezt szeretem igazán. A Dunán töredezett jégtáblák úsznak, egyiken-másikon sirályok utaznak. „A Gellért hegyen a csajt alig látni”. Rendületlenül tartja azt az ágat. A következő megálló…

Részlet a *** NAPI RUTIN *** - ból: https://sz-e-m.blogspot.com/2018/01/napi-rutin-ebredes-magnes-van.html