Egyszer volt, hol volt, hol meg nem volt, volt egy lány, akit Lujzának hívtak.

Lujza göndör angyalhajjal, éles ésszel és sok merészséggel jött a világra. Ő volt a legjobb sportoló az iskolában, ő volt a táborszépe, ugráló reklámarc a kanapén, tévésztár, hírhedt szókimondó, híres táncos, szorgalmas, mindent megoldó munkatárs, felelősségteljes igazgató, hős szerelmes, vidám testvér, összetört szívű mennyasszony, boldog feleség, csodálatos anya.

Lujza álmot látott. Ez az álom nem hasonlított az eddigi álmaihoz. Egy réten sétált, és találkozott egy vakító fényességgel. Ez a fényesség közeledett felé, teljesen beborította. A szeretet átölelte, és a fényben egy Angyal szólította meg.

Szervusz Lujza! Oly szeretettel vigyázom az utad, gyakran láthattál, ott voltam minden mosolyodban, minden könnycseppedben. Ott voltam minden sikeredben és minden kudarcodban. Ott voltam és ott leszek Neked mindig, hogy tudd, nem vagy egyedül. Isten gyönyörű életet tervezett meg Neked, használd ki minden pillanatát, és engedd meg, hogy megtörténjen. Bocsáss meg magadnak. Bocsáss meg embertársaidnak. Adj minél több szeretetet magadnak. Bármilyen érzés is van benned, engedd meg magadnak, hogy érezz, de tudd, az érzés nem Te vagy. Szeretet és békesség töltse ki a szíved, és boldogságban élj míg világ a világ.

Az írás egy változata megjelent itt is: https://sz-e-m.blogspot.com/2019/03/esti-mese.html