Szeretem az ablakokat. Az ablakok együtt élnek az élettel. Az ablak megmutat és eltakar. Az ablakok sokfélék lehetnek, épp készülők, újak, frissen festett keretűek vagy épp kopottak, tiszta üvegűek vagy épp koszosok, esőtől áztatottak, mintha sírnának, lehetnek díszesek, színesek vagy szürkék,…

Február derekán, miután már a langy fuvallatok elhozták a tavasz üzenetét, a tél ismét megrázta magát, hogy újra megmutassa, közel sem fogyott ereje fagyos szelének, kristályszórásának. Estefelé járt már, édesanyám hazafelé sietett a munkából testvéreim százait hagyva maga után a frissen esett…

Felgyorsult életében csak sodródik az eseményekkel, mint egy húsba zárt, automatizált robot. Néha egy-egy fejbe kólintás felébreszti zombi állapotából, de gyorsan visszazuhan a révületbe. A napok végtelen egymásutánjában csörög a vekker, mérgelődik, már megint fel kell kelni! Kómásan kikel az…

Kifele bámulok a villamos ablakán. Kattogott az agyam. Vajon hol rontottam el? „Nem, azt hiszem, mégsem lehet elrontani semmit sem az életben. Csak nem úgy csinálni, mint ahogyan azt mások elvárják. Vagy ahogyan azt én várom el saját magamtól.” A zajló Duna közben viszi a fagyos tömböket, mint ahogy…